A nép megbízhatatlan – majd mi döntünk helyette!

Sikkasztási ügyben ítélte el a bíróság Marine Le Pent, a legnépszerűbb francia párt, a Nemzeti Tömörülés vezetőjét, a következő elnökválasztás esélyesét, s eltiltotta a 2027-es indulástól – szólnak a hírek lapzártánkkor. Az egyszeri jogkövető állampolgár bólogathat: ha a bíróság mondta, biztos úgy van, csak hát van itt egy-két aggodalomra okot adó apróság. Le Pent amiatt ítélték el, hogy az európai parlamenti képviselők asszisztensei nem Strasbourgban, hanem Franciahonban dolgoztak, ami lényegében bevett gyakorlat arrafelé, és François Bayrou miniszterelnököt is megvádolták miatta, csak épp őt nem tiltották el a közügyektől.

Németországban az Alternatíva Németországért (AfD) pártot szeretnék betiltani a zöldek. Az Egyesült Államokban a demokrata pártiak próbálkoztak egy rakat bírósági perrel nehezíteni Donald Trump kampányát, s miután egy esetben el is ítélték a politikust, az Alex Soros által javasolt módon bűnözőként hivatkoztak rá. Romániában az elnökválasztás első fordulójának nyertesét, Călin Georgescut tiltották el az indulástól a megismételt választáson, mondván, az oroszok csináltak neki sok TikTok-fiókot (ami inkább a Securitate lehetett, már bocsánat).

Csakhogy az amerikai választóknak világos volt, hogy ezek politikai alapú perek, valószínűleg a németeknek is egyértelmű lenne, ha az AfD-t politikai alapokon tiltanák be, és a franciáknak is evidens, hogy Le Pen esetében nem egyes EU-s pénzek rossz lokációjú felhasználása a valódi indok. Valószínűleg az is egyre kevésbé meggyőző Európa-szerte – mert ma már elcsépelt és végső menedékként használt indoklás –, hogy orosz beavatkozásra hivatkoznak balról a többnyire markánsan jobboldali pártok, a Patrióták Európáért tagjai esetében.

és igazán demokratikus módon nem demokratikus választáson, hanem a bíróságon igyekeznek legyőzni őket. Mintha meg lenne oldva azzal a szavazók 20–40 százalékának problémája, hogy favoritjukat kiiktatják a versenyből. Indoklás? „Fasiszták”, „szánalmasak”, „dezinformáció”.

Csak nehogy az a hatalmas, „felvilágosulatlan” tömeg, amelynek a létét letagadják, képviselve legyen, és be kelljen ismerni, hogy az előző évtizedekben valamit nagyon elrontottak! Mert az biztos, hogy az ilyen „kitüremkedéseket” nem lehet tartósan visszanyomni a lufiba, azaz az érintett pártok és politikusok választói nem fogják csak úgy lenyelni a bíróság politikai szerepvállalását, és előbb-utóbb valahol meg fog mutatkozni az erejük. Egyvalami nem fog megtörténni: nem fognak a bevett elitpártokra szavazni.

A politika eljogiasítása és a jurisztokrácia (Pokol Béla) felemelkedése régi téma a politológiában. A jelenség mélyebbre megy, mint a riválisok bíróság általi eltiltása demokratikus verseny helyett, ugyanis a liberalizmus inherens törekvéséről van szó. Ki akarják iktatni a politikát mint konfliktusforrást, mint hatalomért folyó harcot, mint egzisztenciális kérdésekre adott válaszok megméretését, és úgy állítják be, mintha minden jogi kérdés volna. Pedig amiben Platón óta nem tudnak dűlőre jutni sem a filozófusok, sem a nép, abban a bíróságok sem dönthetnek, az politikai kérdés kell maradjon. Ez a modernitás politikától való megszabadulásának kétségbeesett kísérlete.

A politika kiszervezése a bíróságokhoz legalább a második világháború vége óta tart. A bíróságokat azonban nem választják. Azaz ha a bíróságok ilyen átlátszó módon beleszólnak a politikai versenybe, ahogy most Le Pen esetében, akkor demokráciadeficittel van dolgunk, s akár azt is mondhatnánk, hogy ezekben az országokban hibrid rezsim van. Nem bíznak a nép döntésében, ezért a bíróság előszűri az indulókat. Ettől ez még bírósági hibrid rezsim, amelyben a bíróságot és a jogot átpolitizálják, hogy korlátozzák a demokráciát.

Nyitókép: AFP/Benoit Peyrucq